Mesekönyv

 Állatokról olvastunk, kutattunk interneten és könyvekben is, plakátot készítettünk. Egyszer aztán jött az ötlet, mi lenne, ha mesét is írnánk róluk! Bevallom még nem próbáltam másodikosokkal ilyet, s mivel azt láttam boldogok az ötlet hallatán, megpróbáltuk. Ezután minden állatról, akikről ismeretközlő írást olvastunk mesét is írtunk Hihetetlen élmény volt számomra! Nagyon ügyesek voltak!, fantáziadúsak. Minél jobban dicsértem őket, annál nagyobb kedvvel fogtak újabb mesébe. És ez a lényeg KEDVVEL, nem parancsra. Egyszer csak egyikük így szólt: Mi is írhatnánk már egy mesekönyvet!  Akkor rajzoljatok is hozzá, mert a mesekönyv illusztráció nélkül mit sem ér!- kértem őket.

Mostanra elkészült a mi kis mesegyűjteményünk, amiből mindenki vihet haza, de visznek a gyerekek a könyvtárba és az oviba is. Olyan büszkék, hogy az óvónéni már az ő mesekönyvükből fog olvasni kistestvéreiknek, barátaiknak. Boldogok! Nekem ez a legfontosabb!

Nagyon érdekes megfigyelésem még, hogy meséik általában két kategóriába sorolhatók, saját élmény, vagy a hallott ismert, kedvelt mesék adaptálása. Nagyszerű, hogy belső indíttatást éreztek az írásra! Fantasztikus, hogy képesek gondolataikat megfogalmazni, és tudnak sémákat használni! Szerintem ez is  játszva tanulás, s maga a tanulás képessége, hiszen képesek gondolataik érthető kifejezésére. A másik nagy tanulság számomra a sok-sok mese, amit hallottak ,igenis a fantázia és a logikus gondolkodás alapköve. Nem hiábavaló, nem elfecsérelt idő!

Íme kettő meséik közül:

A kisbálna a szárazföldön akar élni

Egyszer egy kisbálna nagyon szeretett volna a szárazföldön élni. De sokan mondták neki, hogy a vízben sokkal jobb, mint a szárazföldön. Este, amikor lefeküdt, megkérte az anyukáját, hogy a szárazföldről meséljen neki. Anyukája megkérdezte tőle:

- Kisfiam, biztos, hogy arról meséljek?

- Igen-igen légy szíves anyu!

- Hát akkor legyen! Mesélek róla. A szárazföldön sokszor szokott vihar lenni.

- Mi az a vihar anyu?

- Kisfiam a vihar, az olyan, hogy közben esik az eső és dörög az ég. Aztán a kisbálna gyorsan meggondolta magát és el is döntötte, hogy soha nem akar a szárazföldön élni.

Így volt, mese volt, vége volt.

A veréb palotája

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy palota. Abban a palotában élt egy királyfi. Úgy hívták, hogy Mátyás király. Volt neki egy szépséges királynője, akit úgy hívtak, hogy Beatrix. Született egy kislányuk Vivi lett a neve. Telt-múlt az idő a kis Vivi felnőtt. A királylánynak volt egy verebe. A királylány észrevette, hogy a madara sokat búslakodik. Vajon mi oka lehet búsulni? A király kihirdette az országában, hogy aki megleli az okát, annak száz arany üti a markát. Jöttek mindenhonnét az orvosok, tudósok, nemesek, királyfik, de egyikük sem tudta a baját.

Egyszer csak jött egy parasztfiú ő azt mondta:

- Én felséges királyom megtalálom a megoldást. Ezzel kiment és behozott egy madáretetőt.

- Édes királyom, hozzák a madarat!

Hozták a madarat aranykalitkában. Erre a legény kinyitotta a kalitkát, mire a madár vígan kirepült. Mindjárt látták ám, hogy jobban lett! Odavezette az új etetőhöz, ami a madárnak is jobban tetszett, mert ki-be repülhetett. Látta a király is, hogy milyen boldog a madár, ezért odaadta a száz aranyat. Vége volt, mese volt.

Iskolábahívogató

Beíratásra készülünk. Nagyon fontos számunkra, sokkal fontosabb, mint egy nagy iskolának, hány diákkal kezdjük meg a tanévet. Ilyenkor még szebbé varázsoljuk a mi csoda sulinkat. Virágokat ültettem az iskola bejárati korlátjára és a kert kis házunkra is. Szóval minden szépül. Áll már az udvaron a trambulin, kikerült az új kerti pad is, az óriás citromfa, no és várjuk már a nyuszit is, mert a gyerekek levélben egy pókhintát kértek tőle. Most is szívesen ringatóznak abban, amit tavaly nyáron vettünk nekik, ha látja őket a nyuszika, biztos hoz nekik még egyet, mert nagyon aranyosak ők is, és azok a levelek is, melyekben  jósóágukra hivatkoznak, mert ők megérdemlik! De vissza a beíratáshoz!

Az idén nagyot álmodtunk, mert a közeli városban, Baján is „reklámozzuk” iskolánkat. Van már sok bejáró tanulónk, de szeretnénk, ha még többen tudnának rólunk. Tapasztalatom szerint igen nagy a szakmai féltékenység, mindenki védi saját territóriumát, szóval érdekeket sértünk. Azért mi mégis tudatni szeretnénk a világgal, hogy mi MÁSOK VAGYUNK. Másképp gondolkodunk, és eszünk ágában sincs iskolára hasonlítani. Legalábbis 15 évvel ezelőtt, két célt tűztem magam elé, amikor vezető lettem, játszva tanítani, iskolára, legalábbis arra a sztereotip iskolára, ami az emberek fejében megjelenik soha nem akartam hasonlítani.

Soha nem felejtem el, mikor kollégáimmal TÁMOP pénzünket költöttük. Egy polcot szerettünk volna venni, de én beleszerettem egy komódba. Kollégáim azt mondták Judit ez nem iskolába való! Ez otthonra lenne jó! Én ekkor már biztos voltam benne jól választottam, mert csak olyan tárgyakat szeretek magam körül, melyek az itt tanulókban, dolgozókban betérőkben az otthon érzetét keltik. Most már ők is érzik, nekünk ez az erősségünk. Örülök, hogy próbálnak ők is így gondolkodni, és büszkék arra, hogy itt dolgoznak egy barátságos közösségben! Ez az ötlet is tőlük származik, mármint, hogy hirdessük iskolánkat!

Most közzéteszem itt is, de fénykép nélkül. Kíváncsi vagyok mi a véleménye ismeretlen ismerőseimnek?

ISKOLÁBA HÍVOGATÓ

Ön is úgy érzi, csak egy rózsaszín álom lehet egy olyan iskolát találni gyermeke számára, ahol az óvodából iskolába átmenet problémamentes, mert gyermekét továbbra is játékok veszik körül, ahol nem felejtkeznek el arról, hogy tegnap még óvodás volt?

Hisz Ön abban, hogy létezhet olyan családias légkörű intézmény, ahol gyermeke biztonságban van, és játszva tanulhat?

Lehetséges, hogy csemetéje mindennap örömmel induljon iskolába, ahol ezer élmény, kaland várja?

Fontos Önnek, hogy olyan környezet és szemléletmód vegye körül, gyermekét, amelyben a tapasztalatszerzés, a környezetvédelem, az egészség, a mindennapi élet része, nem csak papírforma?

Mi a, közeli pörbölyi iskola pedagógusai igennel válaszolunk ezekre a kérdésekre! Ha Ön úgy érzi egy nyíltszívű iskolára, a mindennapokban eligazodás képességére, tiszta értékekre van szüksége gyermekének, mi ide várjuk iskolánkba.

Kérem keressen, hogy saját szemével is meggyőződhessen, az iskola lehet egy érdekes kaland is, az ismeretszerzés útján!

Beíratás Pörbölyön az iskolában: 2011. április 13-án, és 14-én.